kicsiben

RÖVID TÖRTÉNET:
A Kacsics nemzetség Illés-ágából származó Péter volt a birtokosa 1246-ban e vidéknek, melyet halála után testvére Simon bán, a Salgói család ose - aki részt vett Gertrúd királyné meggyilkolásában - , tole fiai I. Miklós és Simon, 1327-ben pedig ezektől Illés és II. Miklós örökölt.
A várat feltehetően I. Miklós építette a XIII. század második felében. Első okleveles említése 1331-ben történik, amikor az esztergomi káptalan előtt Becsei Imre részéről, a margitszigeti apácák, Orbán birtoknak Dobi Demeter salgói várnagy - "demetrio dicto Dobi Castellano de Salgou" - részére történt eladását tiltják. 1348-ban Salgói Miklós és Dénes birtoka majd egy 1387-ben kelt oklevél királyi várnak nevezi, melyet Zsigmond 1399-ben Szécsényi Kónya Miklós bán másodszülött fiának, Szécsényi Simon királyi foajtónállónak adományozott, aki felvette a Salgói nevet is. Halála után fia, Miklós örökölte a várat és uradalmát, de erkölcstelen életmódja miatt Zsigmond király tole elvette, és azt Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye foispánjának adományozta.
A cseh husziták vezére Giskra 1450-ben foglalta el Salgó várát, kitol 1460-ban Mátyás király vette vissza. A hagyomány szerint az ostrom során a király az arcán nyílvesszőtől megsebesült, amitől oly haragra gerjedt, hogy az elfoglalt szomszédos Zagyvafői várat földig rombolta. Salgó vára 1470-ben Lévai Cseh László és Gúthi Országh Mihály nádor, majd pedig Szapolyai János nádor birtoka lett. János király 1527-ben Szobi Mihálynak és Werboczy Istvánnak adományozta, ezután pedig 1542-ben örökösödési szerződés alapján Bebek Ferenc birtoka, melyet királyi engedéllyel 8000 forintért 1548-ban Derencsényi Farkasnak adott el.
A török terjeszkedése következtében Salgó vára is végvár lett, aminek következtében helyreállították a védőműveket, megerősítették és megépítették az öregtorony alatti ötszögű bástyát. A török nem is váratott sokáig magára, 1554-ben Kara Hamza bég vezetésével megjelent a vár alatt. Mivel az ostrom nem látszott könnyűnek, a bég cselhez folyamodott. Katonáival faltörzseket vágatott ki, ezeket ágyúcsoformára faragatta, majd keréktalpakra szerelve, ökörfogatokkal a környező hegyekre vontatta. Ezt követoen a vár kapitányát, Ságiványi Simont a megadására felszólította. Rossz látási viszonyok következtében Ságiványi valódi ágyúnak nézte a fatörzseket, és ezért a várat feladta.
Az 1593-ban megkezdődött 15 éves háború során Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf egymás után szabadították fel a felvidéki várakat, így Füleket is. Innen Prépostvári Bálint parancsnoksága alatt egy kisebb csapat - amelyben a költő Balassi Bálint is vitézkedett - indult Somoskő és Salgó visszafoglalására. Ostromra azonban nem került sor, mert felkerekedésének hírére a török mindkét várat ellenállás nélkül átadta.
A salgói vár rövid időre Balassi birtoka lett. Ezután a vár hadijelentősége megszűnt, kijavításával senki sem törodött, pusztulásnak indult.
Balassi a romos várat a jezsuitákra hagyományozta, de rövid idő után a királyi fiscus birtoka lett, melyet a király gróf Volkénak adományozott. E család magvaszakadtával a XVIII. Században báró Szluha Ferenc szerezte meg, késobb Jeszenitzei Jankovics Antalé lett